Itt a vége, fuss el véle....

Kedves Olvasó!

Ma vagyok épp 1 éves és 5 hónapos. Dani kistesóm pedig kereken 2 hónapos (amúgy én csak így hívom, Danyi).  
Ahogy legutóbb olvashattad, rengeteg teendőm akad, hiszen Danyika cseppet sem hagy unatkozni. Szóval, mivel ezentúl már nem csak rólam szólna a történet, mert már ketten vagyunk, és amúgy is rengeteg a dolgom, az Anyuval egyeztetem és abban maradtunk, hogy ezt a naplót befejezem, és amint időm akad, új naplót nyitok majd.


Köszönöm, hogy eddig velem tartottál és szorgalmas olvasóm voltál.


Sok-sok puszi,
Franka

Dani kistesóm!

SZIASZTOK!

Hiába a várva várt dupla ünnep, a névnapom és a 15. havi hónapfordulóm!

Képzeljétek, elmaradt a névnapi partim, amit március 10-ére hívtam össze. De cseppet sem bánom, mert a névnapi zsúr helyett sokkal jobb izgalmakban és igazán egyedi ajándékban volt részem:

ugyanis március 10-én megszületett a kistesóm, Dániel! Én csak Daninak fogom hívni, ezt könnyebb kimondani.

Bocsika, most csak ennyire van időm, rohanok Danit pelusozni; íme róla két kép... milyen édes, ha csendben alszik, ugye?!

Puszi,

15 hónapos Franka nővér

Tour-mix / avagy mi minden történt a legutóbbi bejegyzés óta

Sziasztok!

Elnézést, kis lemaradásban vagyok blog-ügyileg...de mentségemre szolgáljon, hogy annyi, de annyi minden történik velem, amióta 1 éves lettem, hogy csak kapkodom a fejem. Próbálok egy gyors összefoglalót adni, hátha sikerül a hiányom miatt keletkezett űrt megtöltenem :).

2011. decemberében, nem sokkal a szülinapom után, eljött a Karácsony. Erről csak igen halovány emlékeim voltak az azt megelőző évről, hiszen akkor még épp csak 2 heteske voltam. Most viszont jól megjegyeztem magamnak ezt az ünnepet, mert nagyon tetszett, hogy mikor a kora délutáni szundimból felébredtem, csupa meglepetés várt: kezdve a díszes karácsonyfától, a hozzánk jött családtagokon keresztül a sok-sok ajándékig és finom falatokig. Szóval tetszett ez az ünnep, remélem jó gyakran lesz ilyen.

Sajna a szüleim viszont nem készítettek túl sok jó karácsonyos fotót rólam ez alkalomból, ezért egy manó sapkás fotóval illusztrálom eme téli mondandóm.

Az öregemék azt mondták nekem, hogy Karácsony után lesz még a Szilveszter is, és hogy addig elmegyünk együtt kicsit pihenni egy wellness hotelba. Gondoltam magamban, nekem mindegy, én ugyan nem vagyok fáradt, de ha Ti így akarjátok, elmehetek veletek. Utólag belátom, jó ötletnek tűnt ez a részükről, mert ezidáig nem tudtam mi is az a wellness, de szuperül éreztem magam: volt naagy babajátékszoba, meg naaagy játszóház, meg még nagyobb baba-medence is. Képzeljétek, kaptam spéci baba-vizipelust is; elég szűk volt, mit ne mondjak, és azt mondták, hogy amikor ez lesz rajtam, fogjam vissza minden szükségletemet, mert az mégse illő, hogy pont a medencébe..., értitek!

Az Anyu úgy véli, hogy az ún. baba hasmenős-hányós vírus melegágya a babamedence, és hát én szépen be is kajálhattam ott egy ilyet; pedig a medencében egyáltalán nem is kaptam semmit se enni! Szóval amikorra hazaértünk, itthon éjjel kétszer is kidobtam a taccsott. Ne is kérdezzétek, mert én nem is tudom és nem is emlékszem mi is volt az a taccs valójában, mert ebből én másnapra semmit sem éreztem.

De őszinte szeretetem jeléül, ezt a vírus dolgot átadtam a többi családtagnak is szépen sorban, akik pont Szilveszter délutánján dőltek ki....és....és..... na jó, itt a róluk szóló kis leírást be is fejezem részletezés nélkül, illendőségből (annyit mégis, hogy ők nem úszták meg ilyen könnyen, mint én, egész éjjel mindenhonnan mindenféle zajok jöttek...). Utólag csak annyit mondtak: "Köszi Franci, szuper egy Szilveszteri buli volt!"

A 2012. januári hónapot egy ausztriai hosszú hétvégés utazással színesítettük, hogy havazzunk is egy kicsit (azt sem tudtam, mi az) mert kis hazánkban nemigen esett hó azidáig. Apu imádja Ausztriát, azt mondta, hogy itt Hof bei Salzburg-ban ő és Anyu is és a tesókáim is már sokszor jártak, és most elvisz engem is, mert tuti tetszeni fog.

Igaza volt, mert nagyon tetszett, nagyon sok-sok hó volt. Ha valaki nem tudná, a hó, az a minden fehér dolog, ami hideg is és vizes is egyben, és elég fura volt, amikor megfogtam.

Egy kis megfázással zártam ezeket az osztrák havas-szánkós napokat, merthát ott sokkal többet töltöttem a szabad levegőn; de cseppet sem bánom, mert hát valamit-valamiért, ahogy a mondás is szól.

Fenti extra élményeken túl, tudnotok kell, hogy sok mindenben fejlődtem ez idő alatt.

Mozgás tekintetében ugyan már régen tudtam állni és valami mentén kapaszkodva járni, de rájöttem egy újfajta lábhasználatra, ami megtetszett és majdnem 2 hónapig alkalmaztam: ez a híres térdenjárás! Ez egy nagyon egyedi technika, rendkívül nehéz leutánozni, nem is minden kisbaba tudja ezt...biztos csak az ügyesebbek :-)! Olyan voltam mint a kis pingvin. Térden járva a popim és pelusom billegett ide-oda. Ez ugyan először lassú billegést jelentett, de utána már begyorsítottam és tökélyre fejlesztve eme módszert, a szabad két kezemben még szállítani is tudtam a dolgokat. Volt, hogy amikor már mindkét kezem tele volt valami igen fontos szállítmánnyal, akkor még a számat is igénybe vettem a hordásra...jól jött, nem kellett kétszer fordulnom.

Anyu először viccesnek találta, de pár hét után kezdte már mondogatni, hogy igazán jó lenne, ha áttérnék a járásra is....akkor még nem tudtam mi az, nem is figyeltem rá, mit is hablatyol....úgyis mindig annyit beszél.

Aztán, amikorra már én magam is meguntam ezt a térden járás dolgot (ráadásul ezt pár harisnyám és két nadrágom is bánta lyuk-ügyileg), ihletet kaptam: vendégségben voltunk a Dani-Marci ikreknél, ahol több szőnyeg is borította a padlót; a fiúk ezen könnyedén lépkedtek, én meg leutánoztam őket és nekem is sikerült pár lépést tennem egyedül, kapaszkodás nélkül.

Nagyon megtetszett nekem ez a mutatvány, ráadásul Anyuék is egyből megdicsértek!

Aztán itthon folytattam ezt a lépés dolgot, főleg ha már a szüleim így megörültek neki, és érdekes módon itthon is sikerült a szőnyegen a lépkedés. De biztos ami biztos, egy hétig csak a szőnyegen maradtam és ott járkáltam oda-vissza, hogy ezt jó alaposan begyakoroljam.

Megmondom őszintén, először azt hittem, ez valami szőnyeges játék és csak itt működik; ezért nem merészkedtem le a szőnyegről, illetve ha véletlenül letévedtem róla, akkor leguggoltam a biztos térden járásos pózba és úgy mentem tovább. Aztán egy nap, amikor épp itt voltak a tesókámék, a Dorka el akart bújni előlem és beszaladt a szobájába; de én nem hagytam magam, és utána mentem......úgy meglepődtem, ahogy átmentem egyedül a másik szobáig! Járással! Ekkor jöttem rá, hogy "ja, akkor lehet járni máshol is, nem csak a szőnyegen". Gondoltam, akkor ez az új módszer jó lesz nekem a közlekedésre, így mégis csak gyorsabb, és ezután már máshová is kimerészkedtem a talpamon.

Mondanom sem kell, újabb egy hét után már cirkáltam a lakásban odavissza és ez azóta is így megy.

Szóval ekkor voltam majdnem 14 hónapos, mondhatjuk, hogy ekkorra tanultam meg járni.

A beszédtechnikám is igen sokat fejlődött mostanra. Vannak szavak, amiket már tudtam, azokat egyre szebb kiejtéssel mondom azóta is, és vannak olyanok, amelyek persze újként töltődtek a memóriámba. Szókincsem bővülésére íme egy kis listában a jelenlegi tudományom, próbálom felsorolni őket:

Ugyebár - ha nem emlékeznétek - első szavam a tigris volt "thrriiii", ez ma is a kedvencek egyike.

Aztán íme a többiek:

Papa - papa (ez az Apu egyébként)

Mama - mama (ez az Anyu egyébként)

Nanana - Anya

Dodó - Dodó tesóm (itt az ajkaim egészen előrecsúsznak, ormányhoz hasonlóan csücsörítenek)

Peti - Peti tesóm

kaka, kaki - hát ez az, aminek olvassátok

kuku - kukucs

hm...tóóó - ajtó (két különböző szótagú szavaknál választok, hogy az elsőt vagy a másodikat mondom ki szépen, a másikat elharapom kissé)
hm...ba - gomba

teji - tej

tetej - teteje

baba - baba

babó - baba

cicici - cica (esetleg cici)

gagaga - ez az, amit a liba mond

dididi - dinnye

mmmmmmmm - autó

potty - pötty

csuccs - csüccs

Remélem nem hagytam ki egyet sem.

Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy magamtól még pár szón kívül nemigen mondogatom ezeket, csak ha kérdezik tőlem, hogy mi ez vagy ha játszunk utánamondósdit a szüleimmel (ezt úgy kell, hogy Anyuék mondják nekem: "Franci mond, hogy teteje"...és én akkor mondom nekik azt, amit kérnek, mert ennek mindig nagyon örülnek).

Amúgy a szókincsemet mostanra már dalban is kamatoztatom: a Papával az esti fürdéskori le- és felöltözés közben mindig énekelünk: a "Mármi nálunk babám, mármi nálunk babám" a kedvenc nótánk. Ebből én a refrénből vállaltam magamra egy kis részt, mert amikor eljön az ideje a "...babám" illetve ....tetejére" szavaknak, akkor ezeket én mondom ki és az Apu tapsol, mert ügyes vagyok. Jó móka!

No, kb. mostanra jött a beszámolómban a 2012. március, pár nap múlva 9-én lesz a névnapom, a névnapi partimat pedig 10-én tartom, épp amikor 15 hónapos leszek.

82 cm-rel és 11,8 kg-mal búcsúzom a következő bejelentkezésig; ez a közel tucat nem semmi, kicsit pufók is lettem, és azért a lábszáram is szépen kinőtt, mint az antenna.

Még nem tudom hogy és mikor lesz ez a következő bejelentkezés, mert már nagyon mondogatják nekem a szüleim, hogy nemsokára lesz sok új teendőnk a családban a Kistesó nevű baba valaki miatt; pedig én még nem is ismerek ilyen nevű babát.

Puszkóka!

Francus

1 éves vagyok már!

Halihóka!

Eljött 2011. december 10., ma lettem 1 éves! Már tényleg nagylánynak számítok! 76 cm magas vagyok, és hozzá már átléptem a bűvös 10 kg-os súlyt is.

Sok-sok szót értek már és párat mondok is. Az értem, az azt jelenti, hogy ha meghallok egy szót vagy megkérdezik tőlem, hogy hol van ez és ez, akkor megmutatom a kezemmel, vagy arra nézek, ahol van. Ilyenből tudom például mi az a lufi, lámpa, labda, kacsa, csillag, könyv, zokni, póló. De van már, amit mondani is tudok; azt, hogy baba (kedvenc ikeás babám az, IBSEN), papa (ennek az Apukám nagyon örül), thhhriii (ez a tigris kódneve), és Dodo (Dorka nővérkém neve alapján).

Persze mondok még másokat is, de az Anyuék nem túl ügyesek a szavakból, mert csak ezeket értik meg és csak ezeket tudják utánam mondani helyesen; a többi szót még gyakoroltatnom kell velük. A meséskönyveket nagy előszeretettel bújom (és tépem), ezekben sok érdekes dolog van és így könnyebben tudom az Anyuéknak megtanítani az új szavakat. Én mutatok valamit a könyvből és nekik el kell mondani, mit látunk a képen....ez jól megy nekik.

Labdázás mellett a lufit is nagyon szeretem! Van két lufim, azokkal is jót lehet játszani. Meg tudom őket fogni egyszerre a két kezemmel, vagy tudom őket rugdosni, pöckölni is.....sőt, még néha a fejemmel is eltalálom őket. Mókás a lufi! A legviccesebb velük az, hogy két hónapja nem tudom kiszúrni őket, pedig minden mozdulatommal azon vagyok. Az Anyuék fogják a fejüket, hogy mikor lesz a nagy durranás...

Egy ideje elkezdtek mutogatnak képeket nekem a szüleim a Mikulásról. Én még sosem láttam Őt, elég fura alak, és nem is értettem, miért kell időnként megnéznem ezt a piros bácsit képeken; de aztán rájöttem, hogy azért, mert fogok vele találkozni. Találkoztunk is, mert voltunk Mikulás ünnepségen; jó volt, sok-sok gyerek volt ott, és aztán meg is érkezett a Mikulás. Igaz, én szinte észre sem vettem őt a nagy zűrzavarban, de amikor engem szólított, az Anyu odavitt és kaptam tőle egy csomagot. Cseppet sem ijedtem meg tőle, bár nem is nagyon figyeltem arra, amit a hosszú szakálla alól dörmögött; ki érti, olyan furán beszélt. Kicsit azért megszeppentem, mert elbújtam és a fal mellett vártam végig az eseményeket.

Képzeljétek, egyszer elmentünk egy művelődési házba Adventi koszorút készíteni, amiben az volt a szép, hogy az egész család együtt dolgozott, a Nagymamák, a Nagypapa és a tesóim is gyönyörű díszeket készítettek, olyan meghitt volt.

Aztán voltunk Apuékkal nagybevásárláson. Én még olyan szép áruházat és díszeket sosem láttam. A meglepetéstől aludtam is vagy két órát a boltok előtt...

De a hónap csúcsa mégis csak az én szülinapom volt!!!!!

Egyrészt elmehettem egy korhatáros koncertre! A Jutka nénit (Halász Judit) nagyon szeretem, igazi fan vagyok, ismerem az összes nótáját. Az volt a belépőre írva, hogy csak egy éves kortól lehet megnézni, hú, de szerencsés voltam, én éppen aznap töltöttem be. Igaz, jól is viselkedtem, örömmel hallgattam végig a számokat, csudajó volt. Aztán a délutáni szundi után, amikor felébredtem, sok-sok vendég érkezett. Először meg is lepődtem, milyen sokan lettünk, de aztán feloldódtam; főleg hogy volt torta (túrótorta, kifejezetten babáknak való, ez is lett az uzsonnám rögtön) és tüzijáték, és kaptam ajándékokat is...mind-mind csupa játékot, szuper jókat!

Most, hogy itt a december, azt hallottam, hogy még sok érdekes dolog vár rám.....a szüleim például valami Karácsony félét emlegetnek gyakran nagy lelkesedéssel.......hát, mit mondhatnék.....lássuk a medvét! Szép évem volt, örülök, hogy ebbe a családba csöppentem és rendkívül elégedett lennék, ha a következő év is ilyen szép lenne.

Elköszönök, és sok-sok puszit is adok (már tudok adni, ami azzal jár, hogy a homlokommal megérintem, akit szeretek, vegyétek így Ti is):

Francikalózlány

11 hó

Sziasztok!

Mára 11 hónapos lettem. 76 cm magas vagyok, 9,7 kg súlyú és már 4 fogam bújt ki!

Az apukám szerint olyan szép vagyok, hogy még a Brangelina-ék is örökbefogadnának! Jaj, ez az apu, mindig csak dicsér! (Szerintem elfogult....vagy nem? Háááát, lehet azért az is, hogy nem. Na de azt sosem hagynám, mert akkor a szuper Franka nevem helyett tuti valami bolond nevet kapnék.)

Társasági életem bővítése e hónapban is folytatódott.

Anna és Csenge baba eljöttek hozzám játszani és csajos pizsamapartit tartottunk...........igaz, csak délelőtt, mert utána mindenki hazament aludni. De a buli jól sikerült, többször meg is ismételjük majd. Sokat mókáztunk és játszottunk; igaz többnyire egymás mellett, mint egymással - ahogy ez ebben a korban még jellemző - de a "gyertek utánam" játék már közösen ment. Látjátok?

Aztán voltam párszor babáknak való baba-mama klubban, ami ilyen játszóház szerű dolog, és elkezdtem járni a körzetis-bölcsis játszóházba is. Nagyon szeretek ezekre menni, mindig sok új játék van, mert néha már az otthoniak unalmasak......így itt mindent szépen végignézek és összenyálazok.

A hétvégék mindig olyan izgalmasak, itt vannak a tesók, állandóan történik valami; de utána jön a hétfő, az olyan unalmas, anyu szerint gyakran depi is vagyok ekkor. Voltam életemben először igazi étteremben, fúúú, fura volt, hogy kaptunk héliumos lufikat, meg nagyon magas volt a plafon, féltem kicsit. De a nagy szemű szőlő megnyugtatott, azt úgy eszem, hogy apa félig teszi a számba, elroppantom a héját, beszívom a nektárt, a maradékot visszaadom. Imádom a szőlőt. Az étterem után megnéztük együtt az új Margit-hidat; gyönyörű, csak még fogott a festék, apu tiszta sárga lett.

Aztán mi történt még?!?! Ja, már tudok állni is, egyedül, úgy hogy, nem segít senki sem; igaz még csak pici ideig megy kapaszkodás nélkül. Aztán a lépéseim is stabilabbak a kanapé mentén, amit már el is merek engedni akár és úgy forgolódni, hogy csak egy kézzel támaszkodom; sőt, van úgy, hogy elfelejtek a kezeimmel kapaszkodni: ilyenkor kis billenés emlékeztet rá, hogy jajaj, azért jobb ha még megtámaszkodom gyorsan. Lépegetni is tudok párat úgy, ha valaki előrehajolva segít és fogja a két kezem; de ezt még gyakorlom majd, még nem vagyok túl jó ebből.....szerintem még nem túl erős ehhez a combom; mert az apuék valami izmot emlegetnek, hogy az kell rá, akkor fog menni a járás....hát, ha ők tudják mi kell, igazán vehetnének nekem belőle!

E havi új sport-tudományom a labdázás. A labdákat szeretem, meg mindent mást is, ami gurul. De eddig úgy labdáztam csak az anyuval, hogy az anyu odagurította nekem a labdát, én meg visszaadtam neki a kezébe. De mostanra már úgyis tudom ezt a játékot játszani, hogy én is elengedem a labdát - a visszagurítás jeleként; igaz, a labda ilyenkor vagy visszagurul pont az anyuhoz, vagy nem......aztán ha kell, érte megyek és újra megpróbálom. Fura ez a gurigázás, nem túl messzire tud menni az a fránya labda...mindegy, azért így is vicces a játék.

Labdázás után rendszerint éhes vagyok. Igazából minden után éhes vagyok. A múltkor például az ABC-ban nem bírtam ki kifli nélkül, legszívesebben ötöt is betolnék.

Zárszóként említeném meg, hogy sajna nem került el engem sem az őszi hidegebb idő velejárója: a megfázás. Kis nátha, orrfújás, köhögés....de szerencsére semmi komoly. Ja, az orrfújást pontosítanám, mert inkább orrszívást jelent. Anyuék szerint, mivel én még pici vagyok, így az eldugult orromra az orrszívó-porszívót kell használnom; nem tudom ismeritek-e, de az nagggggyon durva! Én próbálok hadakozni ellene, mindent bevetek, rúgás, csípést, marást............de végül mégis a szüleim győznek, és örömmel nézik, ha eredményre jutottak és a szippantó tartály tele lesz. Szép kis szülők, mondhatom!

Puszilok Mindenkit, várom a szülinapom!

Francsa

U.i: Anyunak olyan furcsán gömbölyödik a hasa. Nem merek szólni neki, pedig már lassan állni is tudok a pocakján, de régen nem ilyen volt. Mi lehet?... Hm.

10 hónapos vagyok már!

Sziasztok!

Repül az idő, már 10 hónapos vagyok! 75 cm hossz, 9,1 kg és 2 teljes fog + a 3. fogamból egyelőre csak egy kis rece bújt ki.....ezekkel rendelkezem.

Most, hogy már ilyen nagy vagyok, úgy döntöttem, immáron élénkebb társasági életet kívánok élni. Ennek fényében e hónapban több vendéget is fogadtam.....a cimborákat mind felsorolni és bemutatni nem tudnám, ezért választanom kell...hm...hm...nehéz döntés. De íme a befutó, Dani lovag, aki odáig van értem, és hever a lábaim előtt.

Mozgásból újfent előre haladtam. A felállás után elsőként az esést gyakoroltam....csak háromszor volt nagy csattanásom a parkettán, ugyanis amikor a kanapé melletti felállásból vissza akartam ülni a popimra, az nem ment elsőre és elestem és volt nagy sírás :(. De nem én tehetek róla, olyan csúszós volt a talaj! Újabb nagy puffanások helyett inkább addig-addig gyakoroltam az állásból leguggolást, leülést és letérdelést, szépen óvatosan lassan, ahogy az anyu is mondta, hogy mostanra már mindegyik szépen megy és nincs több földre zuhanás.

Ja, és képzeljétek, már a pici lépkedés is megy, a kanapé mentén szépen végigtipegek. Az anyuval azt kell játszanom, hogy amikor felállok, akkor az anyu odakészít nekem játékot a kanapé egyik végére, majd azt kéri, hogy menjek el érte, és én el is megyek. Csak az a fura, hogy utána egy másik játékot tesz az ágy másik végére, és azt mondja, hogy most meg azért menjek el... és ezt csinálja felváltva. Hát én mindig odamegyek a játékokért, ha már ennyire szereti ezt a játékot az anyu, hiszen láthatóan olyan boldog, amikor odaérek, hogy örömében még tapsol is!

A mászást már extra gyorsan űzöm. Állítólag folyton teperek valahová, és akkor vagyok a leggyorsabb, ha valami vaj van a fejemen és rosszaság történt, mert akkor egyszerűen elfutok a helyszínről. Az igaz, hogy az anyu elég ijedős típus, és hajlamos azt hinni, hogy ha túl nagy a csend vagy hirtelen megindulok gyors mászásban valahová, akkor valami nem stimmel. De szerintem az egyáltalán nem volt nem stimmelés, hogy egyszer eltéptem a papír állólámpabúrát vagy hogy párszor kiszedtem a virágföldet a helyéről... ez mind-mind csak próba, hogy megtudjam milyen anyagból vannak ezek! Igen! És ha elfelejtem milyenből is, akkor újra kell próbálnom. És különben is, nagyon gyenge anyagú volt az a lámpabúra, és a virágföld pedig túlságosan tele volt a cserépben; hát ezért történtek ezek.

E havi új tudományom a tapsolás. Anyu tanított meg tapsolni, nagyon tetszik nekem, ezért sokszor tapsolok......főleg az a jó, amikor jó nagy csattanás sikerül. Az viszont kár, hogy ha ezt másnak is megmutatom, akkor lelesik és leutánoznak...hm...hát lehet ezentúl nem mutatom meg senkinek, csak akit szeretek, mert a végén még mindenki ezt fogja csinálni!

Nézzétek csak! Itt vagyok pár képen a tesókáimmal, épp együtt játszunk. Nagyon szeretek velük játszani, mert szeretnek engem, és én is őket. Ezt meg is mondom nekik mindig, hol azzal, hogy azt mondogatom nekik hogy "te-te-te-te-te", hol tapsikolást mutatok nekik, hol pedig nyálcsurgatást. No ez mind azt jelenti!

Az apuval is nagyon szeretek játszani, ő nagyon gyorsan megkacagtat. Dobál, forgat, emelget és sok -sok puszit ad. Van a nyakam alatt egy pont, amit ha megérint a szőrös állával, rögtön nevetek. Egyébként is jóban vagyunk, klassz, ahogy kerget: "elkaplak", amire én iszikiri, gyorsan elmászom, majd gyorsan a földre lapulok, álcázom magam, nehogy észrevegyen. De persze ilyenkor éppen az a jó, ha utolér, és kezdjük előröl az egészet. Tudom már azt is, ha az apu megy dolgozni, mert olyankor nagyon kiöltözik és fura illatot tesz magára. Hát én azt nem szeretem, amikor elmegy. De az nagyon jó, amikor anyuval várjuk amikor hazaér, halljuk, hogy jön fel a lépcsőházban, én már előre ugrándozom és berregek. Amikor megölel, az olyan jó!

Mostanában annyira izgat minden, ami körülöttem van, hogy nehezen akarok aludni, valahogy nem jön álom a szememre. Ezt a szüleim furcsállják, talán picit mérgesíti őket, hogy huszonhetedszer is felállok az ágyamban, kinyúlok az ajtó melletti halvány fénycsík felé és finom kaparással és gőgicséléssel jelzem nekik, hogy itt vagyok ám, nem alszom. Lehet, hogy ezen majd változtatnom kell, mert mostanában olyan karikás a szemük, folyton ásítoznak és azt emlegetik, hogy kisebb koromban milyen egyszerűen elaludtam. De mit csináljak, ha egyszer annyival érdekesebb az, ami a másik szobában történik!

No, elköszönök, beköszöntött az ősz és hidegebbre fordult az idő, rohanok valami új dögös őszi rucit venni.

Puszi Nektek,

Franka

3/4 éves lettem!

Sziasztok!

74 cm, 8,7 kg és két fél fog: ez vagyok én 9 hónapos koromra.

Ahogy olvashattátok eddig is, szuper volt az életem első nyara, melynek koronája az augusztus végi újbóli nyaralás volt! A tengernél, bizony!

A horvát tenger vize nagyon tetszett, kellemes langyos volt, cseppet sem fáztam benne. Először csak a lábam lóbáltam be az apuval, aztán már a kezemmel is pancsoltam, majd végül addig-addig sipákoltam, amíg az apu végre megértette, hogy már igazi fürdést is szeretnék, ahogy mindenki más csinálja, és akkor párszor megmártóztam.

Mozgásból felgyorsultam, ezért nem is híztam ebben a hónapban annyit, mint eddig. Már a mászáson túl jól megy az egyedül ülés, az ülésből feltérdelés, a térdenállás, sőt már a felállás is sikerül.

Az állást leginkább csak akkor gyakorlom, ha valakire támaszkodhatok, biztos ami biztos, legyen ott egy segítő kéz, szükség esetére. Igaz, előfordult már, hogy egyedül is felálltam a kanapéba kapaszkodva, vagy volt, hogy az anyu a kiságyamban állva talált rám......én ott fogtam a rácsot tiszta erőmből, nehogy hátra essek és a cumimat is erősen szorítottam mindkét fél fogammal, nehogy kiessen a számból, és így hívtam az anyut, csak halkan dünnyögve....hát, mit ne mondjak, elég lassan jött. És még ő ijedt meg, hogy állok!

Amióta fel is állok és tudok kapaszkodni a kiságy rácsába, azóta az anyu szerint kisebb tortúra az altatásom, (az apu csak ketrecharcosnak hív), mert az anyu próbál letenni aludni, de én inkább feltérdelek, felállok és kukucskálok kifelé. Ezt játszom az anyuval, hogy én felállok és ő visszajön hozzám..........ez nagyon jó játék, vicces!

Most, hogy már ilyen nagy lettem, az apu szerint az otthoni mozgásformákon túl kell a rendszeres sport is, ezért minden nap járok hinta-tornára a kiskertünkbe. Legutóbb a barátnőm Lilla is velem tartott; szuper volt, mert pont kettőnknek méretezték a hintát.

A mozgás mellett a beszédre is koncentrálok nagy erőkkel, ezért a hangomat is karbantartom. Mostanra már folyamatosan mondom a magamét, nehogy azt hihesse bárki, hogy nem vagyok jelen. Kedvenc mondandóm a "tetetete" és a "dádádádád", de arra is rájöttem, hogy nagyon vicces buborékot fújni a nyálamból, ezért ez is rendszeresen gyakorlom.

E hónap sok-sok új élménye és a rengeteg mozgás nagyon elfáraszt, ezért a feszültség levezetéseként legutóbb elugrottam a drinkbárba.

Nehogy eláruljátok a szüleimnek!

Bocsika, most menekülőre fogom, mert nem hagynak békén a paparazzik.

De a legközelebbi hónapfordulómon megint írok majd.

Puszi Mindenkinek!

Francis