Szia Mindenkinek!
Negyedéves lettem :)! Már jól megnőttem! És meg is híztam 4,8 kg-ra.
Az apu szerint olyan jóllakott az ábrázatom, hogy szinte már nincs is nyakam. Az apu azt is mondta még, hogy a nyakam a fejem és a vállam közt volt eddig, de most már nem találni; elveszett! Én nem értem mi ez a nyak ügy, hogy van-e nekem vagy nincs...... szerintetek?
Amúgy ebben a hónapban is csomó új dolog történt velem, meg a tudományaim is bővültek.
Több látogatóm is volt.
Például eljött hozzám Lilla baba. Ő az én barátnőm! Bár ezt még nem beszéltük meg így konkrétan, de úgy tervezem, ebben egyet fogunk érteni. Eddig még csak egyszer találkoztam Lillával igen pici, egy napos kiscsibe koromban, ezért most alig ismertem meg, olyan nagyot nőtt azóta. Igen, mert Lilla nagyobb baba mint én, ő már majdnem 11 hónapos. Igaz, sokat nem tudtunk beszélgetni a találkozó alkalmával, mert én nagyon elálmosodtam és szunyáltam egy nagyot, mire felkeltem, addigra meg Lilla indult haza az anyukájával. Fura, neki is van egy anyuja......eddig azt hittem, ilyenem csak nekem van.
A tudományok közül a mosolygás megy a legjobban. Mindenkire tudok már mosolyogni, fiúra, lányra, nekem mindegy. Igaz, leginkább az inasokra imádok mosolyogni, ha meglátom őket, mert ők mindig visszamosolyognak. De már rendszeresen mosolyt dobok a kiságy feletti csengő-bongó-forgó-zenélő valamire is! Én kedves vagyok hozzá, de sajna, ő nem mosolyog vissza rám :(, igaz cserébe cseng-bong-forog-meg zenél.Persze megtanultam már a mosolyon kívül más dolgokat is: például hangszálaim rendszeres karbantartása végett egyre hangosabban tudok már kiabálni, sőt, anyu szerint a hiszti jelei is megmutatkozni látszanak. Aztán a rúgkapálást teljesen egyedi stílussal kialakítva már harcművészeti szintre fejlesztettem, a kezeimet pedig, melyeket eddig box tartásban hordtam, már használom az anyu hajának tépésére, illetve arc- és egyéb testrész karcolásokra is. Megemlíteném még, hogy az esti fürdéskor a majdani hátúszáshoz szükséges lábtempót is hevesen gyakorlom, de a víz alatti úszásra is felkészültem már, hiszen a hajmosástól sem ijedek meg.
Szóval láthatjátok, zajlik az élet körülettem!
De azért mutatok néhány életképet az unalmas hétköznapokból is, íme:
Itt épp sétálni indulok, illetve párnák közt pihengetek ...
... itt pedig épp szundizom, és pihenőszékben játszom.
Most már lassan elköszönök, a blog írás még nem megy túl könnyen, hamar elálmosodom.
Sok puszi Nektek a következő bejelentkezésig,
Franci
