Hahó Mindenkinek!
Igen, 8 hónapos lettem, ez vagyok én: 72 cm, 8,5 kg és negyed fog.
Továbbra is élvezem a nyarat, bár azt mondják, az idei igen esősen alakult eddig. De én szerencsés voltam, mert júliusban voltunk Balatonkenesén pár napot a szüleimmel, és akkor remek idő volt. Kipróbáltam a Balcsit lábbelógatás erejéig, a gyermekmedencét viszont már vizipelusban avattam fel, de tetszett nagyon a gyermekjátszószoba és a játszótér is, ahol a kedvencem a hinta volt. A szállodában én külön bébiételt is kaptam....még szép, én is a félpanzióhoz tartozom!
A csak pár napig tartó kánikulai nap velejárója volt, hogy éjjelente felkeltem, mert szörnyen szomjas voltam. Az anyu látta ezt és azonnal hozott nekem inni. Ezt jól megjegyeztem magamnak, és azóta is áthívom őt éjjelente, aminek ő nem annyira örül, mert már megszokta, hogy alig 4 hónapos korom óta szépen átalszom az éjszakát. Az anyu azt mondta, hogy ezt az éjjelenkénti fel-felébredést azóta csak megszokásból űzöm ám, már nem is vagyok szomjas, és hogy jól rászoktam erre (mert való igaz, hogy azóta ha felébredek, akkor sikítással áthívom az anyut).
Az anyu olvasott valami tuti tudományos magyarázatot erre a jelenségre a neten, azt, hogy a babákra ebben a korban jellemző a szeparációs szorongás. Aha...no, akkor most van rá okom, hogy miért hívjam át hozzám az anyut továbbra is.
(Pedig én csak azért csinálom, hogy betakargasson, adjon puszit, szóval lássam hogy ott van, ilyesmiért....de ezt el ne mondjátok neki. És igazán nem zavarom sokáig, fél perc sincs, egyből visszaalszom ám ....... de én ettől megnyugszom és az nagyon jó nekem.)
Mozgásban extra sebességre kapcsoltam.
Csúszom-kúszom-kommandózom-mászom, néha még az ülés is sikerül. A pörgés-forgás már uncsi, csak a kicsiknek való....azt már csak ritkán alkalmazom.
Viszont a kúszás, mászás során több új részét is felfedeztem a lakásunknak, olyan helyeket, melyeket eddig csak madártávlatból ismertem. De így, hogy sokat járok felfedezőben, sokkal több mindent meg tudok nézni; van úgy, hogy elmászom egy új helyre és nézelődöm. Szeretem ezt csinálni, teljesen más nézőpontból látom a világot és így szélesítem a perspektívámat. Kedvenc helyem az íróasztal környéke, a szék alá minden nap bebújok.
A kedvenc relaxáló pózom az oldalt támaszkodva fekvés.....az apu szerint olyan vagyok, mint Madame Récamier (ha valaki nem tudná, ő Juliette Récamier...........biztos az anyu rokona, és akkor csakis innen örökölhettem az oldalt fekvés képességét).
Kaptam nagyoknak való etetőszéket is, juhéj! Most már én is a nagy asztalnál eszem, a többiekkel együtt. Ők más dolgokat esznek mint én.....fura falatokat, szegénykék! Ezeket az apu mindig megnyalogattatja velem is ........... tisztára engem használ, mint valami udvari ételkostolót! Az anyukám kisnyuszinak is hív mostanság, és azt mondja, hogy kinőtt nekem a jobb alsó egyes. Az meg mi? Kérdeztem én tőle, de csak nyúlkál a számban és nevet hogy kinőtt a fogam, azt mondja, ezzel fogok rágicsálni nemsokára.
Elköszönök, sziasztok!
Francsa
