1 éves vagyok már!

Halihóka!

Eljött 2011. december 10., ma lettem 1 éves! Már tényleg nagylánynak számítok! 76 cm magas vagyok, és hozzá már átléptem a bűvös 10 kg-os súlyt is.

Sok-sok szót értek már és párat mondok is. Az értem, az azt jelenti, hogy ha meghallok egy szót vagy megkérdezik tőlem, hogy hol van ez és ez, akkor megmutatom a kezemmel, vagy arra nézek, ahol van. Ilyenből tudom például mi az a lufi, lámpa, labda, kacsa, csillag, könyv, zokni, póló. De van már, amit mondani is tudok; azt, hogy baba (kedvenc ikeás babám az, IBSEN), papa (ennek az Apukám nagyon örül), thhhriii (ez a tigris kódneve), és Dodo (Dorka nővérkém neve alapján).

Persze mondok még másokat is, de az Anyuék nem túl ügyesek a szavakból, mert csak ezeket értik meg és csak ezeket tudják utánam mondani helyesen; a többi szót még gyakoroltatnom kell velük. A meséskönyveket nagy előszeretettel bújom (és tépem), ezekben sok érdekes dolog van és így könnyebben tudom az Anyuéknak megtanítani az új szavakat. Én mutatok valamit a könyvből és nekik el kell mondani, mit látunk a képen....ez jól megy nekik.

Labdázás mellett a lufit is nagyon szeretem! Van két lufim, azokkal is jót lehet játszani. Meg tudom őket fogni egyszerre a két kezemmel, vagy tudom őket rugdosni, pöckölni is.....sőt, még néha a fejemmel is eltalálom őket. Mókás a lufi! A legviccesebb velük az, hogy két hónapja nem tudom kiszúrni őket, pedig minden mozdulatommal azon vagyok. Az Anyuék fogják a fejüket, hogy mikor lesz a nagy durranás...

Egy ideje elkezdtek mutogatnak képeket nekem a szüleim a Mikulásról. Én még sosem láttam Őt, elég fura alak, és nem is értettem, miért kell időnként megnéznem ezt a piros bácsit képeken; de aztán rájöttem, hogy azért, mert fogok vele találkozni. Találkoztunk is, mert voltunk Mikulás ünnepségen; jó volt, sok-sok gyerek volt ott, és aztán meg is érkezett a Mikulás. Igaz, én szinte észre sem vettem őt a nagy zűrzavarban, de amikor engem szólított, az Anyu odavitt és kaptam tőle egy csomagot. Cseppet sem ijedtem meg tőle, bár nem is nagyon figyeltem arra, amit a hosszú szakálla alól dörmögött; ki érti, olyan furán beszélt. Kicsit azért megszeppentem, mert elbújtam és a fal mellett vártam végig az eseményeket.

Képzeljétek, egyszer elmentünk egy művelődési házba Adventi koszorút készíteni, amiben az volt a szép, hogy az egész család együtt dolgozott, a Nagymamák, a Nagypapa és a tesóim is gyönyörű díszeket készítettek, olyan meghitt volt.

Aztán voltunk Apuékkal nagybevásárláson. Én még olyan szép áruházat és díszeket sosem láttam. A meglepetéstől aludtam is vagy két órát a boltok előtt...

De a hónap csúcsa mégis csak az én szülinapom volt!!!!!

Egyrészt elmehettem egy korhatáros koncertre! A Jutka nénit (Halász Judit) nagyon szeretem, igazi fan vagyok, ismerem az összes nótáját. Az volt a belépőre írva, hogy csak egy éves kortól lehet megnézni, hú, de szerencsés voltam, én éppen aznap töltöttem be. Igaz, jól is viselkedtem, örömmel hallgattam végig a számokat, csudajó volt. Aztán a délutáni szundi után, amikor felébredtem, sok-sok vendég érkezett. Először meg is lepődtem, milyen sokan lettünk, de aztán feloldódtam; főleg hogy volt torta (túrótorta, kifejezetten babáknak való, ez is lett az uzsonnám rögtön) és tüzijáték, és kaptam ajándékokat is...mind-mind csupa játékot, szuper jókat!

Most, hogy itt a december, azt hallottam, hogy még sok érdekes dolog vár rám.....a szüleim például valami Karácsony félét emlegetnek gyakran nagy lelkesedéssel.......hát, mit mondhatnék.....lássuk a medvét! Szép évem volt, örülök, hogy ebbe a családba csöppentem és rendkívül elégedett lennék, ha a következő év is ilyen szép lenne.

Elköszönök, és sok-sok puszit is adok (már tudok adni, ami azzal jár, hogy a homlokommal megérintem, akit szeretek, vegyétek így Ti is):

Francikalózlány

11 hó

Sziasztok!

Mára 11 hónapos lettem. 76 cm magas vagyok, 9,7 kg súlyú és már 4 fogam bújt ki!

Az apukám szerint olyan szép vagyok, hogy még a Brangelina-ék is örökbefogadnának! Jaj, ez az apu, mindig csak dicsér! (Szerintem elfogult....vagy nem? Háááát, lehet azért az is, hogy nem. Na de azt sosem hagynám, mert akkor a szuper Franka nevem helyett tuti valami bolond nevet kapnék.)

Társasági életem bővítése e hónapban is folytatódott.

Anna és Csenge baba eljöttek hozzám játszani és csajos pizsamapartit tartottunk...........igaz, csak délelőtt, mert utána mindenki hazament aludni. De a buli jól sikerült, többször meg is ismételjük majd. Sokat mókáztunk és játszottunk; igaz többnyire egymás mellett, mint egymással - ahogy ez ebben a korban még jellemző - de a "gyertek utánam" játék már közösen ment. Látjátok?

Aztán voltam párszor babáknak való baba-mama klubban, ami ilyen játszóház szerű dolog, és elkezdtem járni a körzetis-bölcsis játszóházba is. Nagyon szeretek ezekre menni, mindig sok új játék van, mert néha már az otthoniak unalmasak......így itt mindent szépen végignézek és összenyálazok.

A hétvégék mindig olyan izgalmasak, itt vannak a tesók, állandóan történik valami; de utána jön a hétfő, az olyan unalmas, anyu szerint gyakran depi is vagyok ekkor. Voltam életemben először igazi étteremben, fúúú, fura volt, hogy kaptunk héliumos lufikat, meg nagyon magas volt a plafon, féltem kicsit. De a nagy szemű szőlő megnyugtatott, azt úgy eszem, hogy apa félig teszi a számba, elroppantom a héját, beszívom a nektárt, a maradékot visszaadom. Imádom a szőlőt. Az étterem után megnéztük együtt az új Margit-hidat; gyönyörű, csak még fogott a festék, apu tiszta sárga lett.

Aztán mi történt még?!?! Ja, már tudok állni is, egyedül, úgy hogy, nem segít senki sem; igaz még csak pici ideig megy kapaszkodás nélkül. Aztán a lépéseim is stabilabbak a kanapé mentén, amit már el is merek engedni akár és úgy forgolódni, hogy csak egy kézzel támaszkodom; sőt, van úgy, hogy elfelejtek a kezeimmel kapaszkodni: ilyenkor kis billenés emlékeztet rá, hogy jajaj, azért jobb ha még megtámaszkodom gyorsan. Lépegetni is tudok párat úgy, ha valaki előrehajolva segít és fogja a két kezem; de ezt még gyakorlom majd, még nem vagyok túl jó ebből.....szerintem még nem túl erős ehhez a combom; mert az apuék valami izmot emlegetnek, hogy az kell rá, akkor fog menni a járás....hát, ha ők tudják mi kell, igazán vehetnének nekem belőle!

E havi új sport-tudományom a labdázás. A labdákat szeretem, meg mindent mást is, ami gurul. De eddig úgy labdáztam csak az anyuval, hogy az anyu odagurította nekem a labdát, én meg visszaadtam neki a kezébe. De mostanra már úgyis tudom ezt a játékot játszani, hogy én is elengedem a labdát - a visszagurítás jeleként; igaz, a labda ilyenkor vagy visszagurul pont az anyuhoz, vagy nem......aztán ha kell, érte megyek és újra megpróbálom. Fura ez a gurigázás, nem túl messzire tud menni az a fránya labda...mindegy, azért így is vicces a játék.

Labdázás után rendszerint éhes vagyok. Igazából minden után éhes vagyok. A múltkor például az ABC-ban nem bírtam ki kifli nélkül, legszívesebben ötöt is betolnék.

Zárszóként említeném meg, hogy sajna nem került el engem sem az őszi hidegebb idő velejárója: a megfázás. Kis nátha, orrfújás, köhögés....de szerencsére semmi komoly. Ja, az orrfújást pontosítanám, mert inkább orrszívást jelent. Anyuék szerint, mivel én még pici vagyok, így az eldugult orromra az orrszívó-porszívót kell használnom; nem tudom ismeritek-e, de az nagggggyon durva! Én próbálok hadakozni ellene, mindent bevetek, rúgás, csípést, marást............de végül mégis a szüleim győznek, és örömmel nézik, ha eredményre jutottak és a szippantó tartály tele lesz. Szép kis szülők, mondhatom!

Puszilok Mindenkit, várom a szülinapom!

Francsa

U.i: Anyunak olyan furcsán gömbölyödik a hasa. Nem merek szólni neki, pedig már lassan állni is tudok a pocakján, de régen nem ilyen volt. Mi lehet?... Hm.

10 hónapos vagyok már!

Sziasztok!

Repül az idő, már 10 hónapos vagyok! 75 cm hossz, 9,1 kg és 2 teljes fog + a 3. fogamból egyelőre csak egy kis rece bújt ki.....ezekkel rendelkezem.

Most, hogy már ilyen nagy vagyok, úgy döntöttem, immáron élénkebb társasági életet kívánok élni. Ennek fényében e hónapban több vendéget is fogadtam.....a cimborákat mind felsorolni és bemutatni nem tudnám, ezért választanom kell...hm...hm...nehéz döntés. De íme a befutó, Dani lovag, aki odáig van értem, és hever a lábaim előtt.

Mozgásból újfent előre haladtam. A felállás után elsőként az esést gyakoroltam....csak háromszor volt nagy csattanásom a parkettán, ugyanis amikor a kanapé melletti felállásból vissza akartam ülni a popimra, az nem ment elsőre és elestem és volt nagy sírás :(. De nem én tehetek róla, olyan csúszós volt a talaj! Újabb nagy puffanások helyett inkább addig-addig gyakoroltam az állásból leguggolást, leülést és letérdelést, szépen óvatosan lassan, ahogy az anyu is mondta, hogy mostanra már mindegyik szépen megy és nincs több földre zuhanás.

Ja, és képzeljétek, már a pici lépkedés is megy, a kanapé mentén szépen végigtipegek. Az anyuval azt kell játszanom, hogy amikor felállok, akkor az anyu odakészít nekem játékot a kanapé egyik végére, majd azt kéri, hogy menjek el érte, és én el is megyek. Csak az a fura, hogy utána egy másik játékot tesz az ágy másik végére, és azt mondja, hogy most meg azért menjek el... és ezt csinálja felváltva. Hát én mindig odamegyek a játékokért, ha már ennyire szereti ezt a játékot az anyu, hiszen láthatóan olyan boldog, amikor odaérek, hogy örömében még tapsol is!

A mászást már extra gyorsan űzöm. Állítólag folyton teperek valahová, és akkor vagyok a leggyorsabb, ha valami vaj van a fejemen és rosszaság történt, mert akkor egyszerűen elfutok a helyszínről. Az igaz, hogy az anyu elég ijedős típus, és hajlamos azt hinni, hogy ha túl nagy a csend vagy hirtelen megindulok gyors mászásban valahová, akkor valami nem stimmel. De szerintem az egyáltalán nem volt nem stimmelés, hogy egyszer eltéptem a papír állólámpabúrát vagy hogy párszor kiszedtem a virágföldet a helyéről... ez mind-mind csak próba, hogy megtudjam milyen anyagból vannak ezek! Igen! És ha elfelejtem milyenből is, akkor újra kell próbálnom. És különben is, nagyon gyenge anyagú volt az a lámpabúra, és a virágföld pedig túlságosan tele volt a cserépben; hát ezért történtek ezek.

E havi új tudományom a tapsolás. Anyu tanított meg tapsolni, nagyon tetszik nekem, ezért sokszor tapsolok......főleg az a jó, amikor jó nagy csattanás sikerül. Az viszont kár, hogy ha ezt másnak is megmutatom, akkor lelesik és leutánoznak...hm...hát lehet ezentúl nem mutatom meg senkinek, csak akit szeretek, mert a végén még mindenki ezt fogja csinálni!

Nézzétek csak! Itt vagyok pár képen a tesókáimmal, épp együtt játszunk. Nagyon szeretek velük játszani, mert szeretnek engem, és én is őket. Ezt meg is mondom nekik mindig, hol azzal, hogy azt mondogatom nekik hogy "te-te-te-te-te", hol tapsikolást mutatok nekik, hol pedig nyálcsurgatást. No ez mind azt jelenti!

Az apuval is nagyon szeretek játszani, ő nagyon gyorsan megkacagtat. Dobál, forgat, emelget és sok -sok puszit ad. Van a nyakam alatt egy pont, amit ha megérint a szőrös állával, rögtön nevetek. Egyébként is jóban vagyunk, klassz, ahogy kerget: "elkaplak", amire én iszikiri, gyorsan elmászom, majd gyorsan a földre lapulok, álcázom magam, nehogy észrevegyen. De persze ilyenkor éppen az a jó, ha utolér, és kezdjük előröl az egészet. Tudom már azt is, ha az apu megy dolgozni, mert olyankor nagyon kiöltözik és fura illatot tesz magára. Hát én azt nem szeretem, amikor elmegy. De az nagyon jó, amikor anyuval várjuk amikor hazaér, halljuk, hogy jön fel a lépcsőházban, én már előre ugrándozom és berregek. Amikor megölel, az olyan jó!

Mostanában annyira izgat minden, ami körülöttem van, hogy nehezen akarok aludni, valahogy nem jön álom a szememre. Ezt a szüleim furcsállják, talán picit mérgesíti őket, hogy huszonhetedszer is felállok az ágyamban, kinyúlok az ajtó melletti halvány fénycsík felé és finom kaparással és gőgicséléssel jelzem nekik, hogy itt vagyok ám, nem alszom. Lehet, hogy ezen majd változtatnom kell, mert mostanában olyan karikás a szemük, folyton ásítoznak és azt emlegetik, hogy kisebb koromban milyen egyszerűen elaludtam. De mit csináljak, ha egyszer annyival érdekesebb az, ami a másik szobában történik!

No, elköszönök, beköszöntött az ősz és hidegebbre fordult az idő, rohanok valami új dögös őszi rucit venni.

Puszi Nektek,

Franka

3/4 éves lettem!

Sziasztok!

74 cm, 8,7 kg és két fél fog: ez vagyok én 9 hónapos koromra.

Ahogy olvashattátok eddig is, szuper volt az életem első nyara, melynek koronája az augusztus végi újbóli nyaralás volt! A tengernél, bizony!

A horvát tenger vize nagyon tetszett, kellemes langyos volt, cseppet sem fáztam benne. Először csak a lábam lóbáltam be az apuval, aztán már a kezemmel is pancsoltam, majd végül addig-addig sipákoltam, amíg az apu végre megértette, hogy már igazi fürdést is szeretnék, ahogy mindenki más csinálja, és akkor párszor megmártóztam.

Mozgásból felgyorsultam, ezért nem is híztam ebben a hónapban annyit, mint eddig. Már a mászáson túl jól megy az egyedül ülés, az ülésből feltérdelés, a térdenállás, sőt már a felállás is sikerül.

Az állást leginkább csak akkor gyakorlom, ha valakire támaszkodhatok, biztos ami biztos, legyen ott egy segítő kéz, szükség esetére. Igaz, előfordult már, hogy egyedül is felálltam a kanapéba kapaszkodva, vagy volt, hogy az anyu a kiságyamban állva talált rám......én ott fogtam a rácsot tiszta erőmből, nehogy hátra essek és a cumimat is erősen szorítottam mindkét fél fogammal, nehogy kiessen a számból, és így hívtam az anyut, csak halkan dünnyögve....hát, mit ne mondjak, elég lassan jött. És még ő ijedt meg, hogy állok!

Amióta fel is állok és tudok kapaszkodni a kiságy rácsába, azóta az anyu szerint kisebb tortúra az altatásom, (az apu csak ketrecharcosnak hív), mert az anyu próbál letenni aludni, de én inkább feltérdelek, felállok és kukucskálok kifelé. Ezt játszom az anyuval, hogy én felállok és ő visszajön hozzám..........ez nagyon jó játék, vicces!

Most, hogy már ilyen nagy lettem, az apu szerint az otthoni mozgásformákon túl kell a rendszeres sport is, ezért minden nap járok hinta-tornára a kiskertünkbe. Legutóbb a barátnőm Lilla is velem tartott; szuper volt, mert pont kettőnknek méretezték a hintát.

A mozgás mellett a beszédre is koncentrálok nagy erőkkel, ezért a hangomat is karbantartom. Mostanra már folyamatosan mondom a magamét, nehogy azt hihesse bárki, hogy nem vagyok jelen. Kedvenc mondandóm a "tetetete" és a "dádádádád", de arra is rájöttem, hogy nagyon vicces buborékot fújni a nyálamból, ezért ez is rendszeresen gyakorlom.

E hónap sok-sok új élménye és a rengeteg mozgás nagyon elfáraszt, ezért a feszültség levezetéseként legutóbb elugrottam a drinkbárba.

Nehogy eláruljátok a szüleimnek!

Bocsika, most menekülőre fogom, mert nem hagynak békén a paparazzik.

De a legközelebbi hónapfordulómon megint írok majd.

Puszi Mindenkinek!

Francis

2/3 év!

Hahó Mindenkinek!

Igen, 8 hónapos lettem, ez vagyok én: 72 cm, 8,5 kg és negyed fog.

Továbbra is élvezem a nyarat, bár azt mondják, az idei igen esősen alakult eddig. De én szerencsés voltam, mert júliusban voltunk Balatonkenesén pár napot a szüleimmel, és akkor remek idő volt. Kipróbáltam a Balcsit lábbelógatás erejéig, a gyermekmedencét viszont már vizipelusban avattam fel, de tetszett nagyon a gyermekjátszószoba és a játszótér is, ahol a kedvencem a hinta volt. A szállodában én külön bébiételt is kaptam....még szép, én is a félpanzióhoz tartozom!

A csak pár napig tartó kánikulai nap velejárója volt, hogy éjjelente felkeltem, mert szörnyen szomjas voltam. Az anyu látta ezt és azonnal hozott nekem inni. Ezt jól megjegyeztem magamnak, és azóta is áthívom őt éjjelente, aminek ő nem annyira örül, mert már megszokta, hogy alig 4 hónapos korom óta szépen átalszom az éjszakát. Az anyu azt mondta, hogy ezt az éjjelenkénti fel-felébredést azóta csak megszokásból űzöm ám, már nem is vagyok szomjas, és hogy jól rászoktam erre (mert való igaz, hogy azóta ha felébredek, akkor sikítással áthívom az anyut).

Az anyu olvasott valami tuti tudományos magyarázatot erre a jelenségre a neten, azt, hogy a babákra ebben a korban jellemző a szeparációs szorongás. Aha...no, akkor most van rá okom, hogy miért hívjam át hozzám az anyut továbbra is.

(Pedig én csak azért csinálom, hogy betakargasson, adjon puszit, szóval lássam hogy ott van, ilyesmiért....de ezt el ne mondjátok neki. És igazán nem zavarom sokáig, fél perc sincs, egyből visszaalszom ám ....... de én ettől megnyugszom és az nagyon jó nekem.)

Mozgásban extra sebességre kapcsoltam.

Csúszom-kúszom-kommandózom-mászom, néha még az ülés is sikerül. A pörgés-forgás már uncsi, csak a kicsiknek való....azt már csak ritkán alkalmazom.

Viszont a kúszás, mászás során több új részét is felfedeztem a lakásunknak, olyan helyeket, melyeket eddig csak madártávlatból ismertem. De így, hogy sokat járok felfedezőben, sokkal több mindent meg tudok nézni; van úgy, hogy elmászom egy új helyre és nézelődöm. Szeretem ezt csinálni, teljesen más nézőpontból látom a világot és így szélesítem a perspektívámat. Kedvenc helyem az íróasztal környéke, a szék alá minden nap bebújok.

A kedvenc relaxáló pózom az oldalt támaszkodva fekvés.....az apu szerint olyan vagyok, mint Madame Récamier (ha valaki nem tudná, ő Juliette Récamier...........biztos az anyu rokona, és akkor csakis innen örökölhettem az oldalt fekvés képességét).

Kaptam nagyoknak való etetőszéket is, juhéj! Most már én is a nagy asztalnál eszem, a többiekkel együtt. Ők más dolgokat esznek mint én.....fura falatokat, szegénykék! Ezeket az apu mindig megnyalogattatja velem is ........... tisztára engem használ, mint valami udvari ételkostolót! Az anyukám kisnyuszinak is hív mostanság, és azt mondja, hogy kinőtt nekem a jobb alsó egyes. Az meg mi? Kérdeztem én tőle, de csak nyúlkál a számban és nevet hogy kinőtt a fogam, azt mondja, ezzel fogok rágicsálni nemsokára.

Elköszönök, sziasztok!

Francsa

7 hónap!

Halihó Mindenkinek!

Elérkezett 2011. július 10., már 7 hónapos vagyok! Most először nem tudom a naprakész adatokat a méreteimről, hogy hány cm és hány kg vagyok, de apu szerint nagy baj nem lehet, amíg nem találni a nyakam a tokám miatt.

Életem első nyara számos új programot hozott számomra (és remélem még hoz is).

Ebben a hónapban tartottuk a keresztelőmet. A szüleim csodaszép fehér ruhácskába öltöztettek és elvittek egy nagy-nagy-nagy házba Szentendrére, olyan nagyba, amilyet még nem is láttam......itt volt az én keresztelőm, ahol a pap bácsitól a Franciska keresztnevet kaptam. Így áll a keresztlevelemen: Fröhlich Franka Franciska; hm, csak tudjam majd kimondani.

Utána még saját kerti partim is volt a nagypapáéknál. A kertben ugyan nem sokat voltam, mert addigra már álmos lettem, és az anyu ezt egyből észrevette és elaltatott; no igen, mert az én anyukám nagyon szemfüles típus.

Aztán most voltam életemben először nyaralni.

A szüleimmel és a tesóimmal, valamint újdonsült keresztszüleimmel és csemetéikkel együtt elmentünk a Balcsira. Én eddig nem tudtam mi az a Balcsi, és most sem igazán tudom, mert mindenki csak mutogatott egy nagy kék vízre, de semmi több. Mindegy, a lényeg, hogy mindenki nagyon izgatott volt emiatt, és végül is nekem is tetszett ez a nyaralás dolog a kék víznél. Jó volt, hogy sokat lehettem a friss levegőn és játszhattam a füvön a plédemen. A nagy meleg miatt végre sokat csupaszkodhattam, pont mint a képen :).

Pajtásaim a játszásban a kis Lilla és a már 4 éves bátyja, a Barnabás volt.

De hallottam már mondani, hogy "Az élet nem habos torta." ..... meg hogy "Mindenütt jó, de legjobb otthon".....szóval mivel nem lehet mindig nyaralni, ezért amikor véget ért a nyaralás, hazajöttünk. Itthon a dolgos hétköznapok vártak rám....folyton csak a játék a lakásban, vagy a séta a szabadban.

Egyébként itthon legjobban a járókában szeretek játszani, sok kispajtásom lakik ott bent.

A járókán kívül vannak az anyuék. Nem értem miért jó nekik kint, amikor bent vannak a játékok. Néha hangosan szólok nekik, hogy jöjjenek be játszani, de van úgy, hogy félreértik, mert ha túl sokat kiabálok nekik, akkor még engem vesznek ki! Jófejek! Hm.....ezentúl óvatosnak kell lennem.

Egyébként az azért szuper, hogy az anyu szereti a változatosságot, így ha itthon vagyunk, hol a járókában játszhatok, hol a játékszőnyegen. Igaz ugyan, hogy ezeket lassan kezdem kinőni, mert a járóka rácsába mostanában már mindig beleütközöm, a játékszőnyegről meg kigurulok.

Ugyanis már járok a játékszőnyegen túl felfedezőben mostanság.

A felfedezést úgy kell csinálni, hogy mivel már tudok nagy rutinnal össze-vissza forogni, hátról hasra és fordítva, és körbe-körbe 360 fokot vagy akár többet is, ezért ezeket egymás után bevetem, és a végén mindig a parketta közepére érek ki valahogy. De már térdepelek is négykézláb és így ringatózom, valamint tudom már magam tolni hátrafelé is, és így tolatva is ki tudok jutni a parkettára.

Szóval láthatjátok, eljött az én időm! Mit nekem eddigi sajtkukacság, az semmise volt ezidáig!

No elköszönök, puszika!

Francika

182 nap! Franka féléves!

Sziasztok!

Már féléves vagyok! Hogy repül az idő! Ma mért meg a védőnéni, 7,4 kg súlyú és 69 cm hosszú lettem. Azt mondják, ebben a hónapban váltam igazán izgő-mozgó sajtkukaccá.

Kigömbölyödtem és meg is nyúltam, a popim alól mint az elektromos antenna, úgy nőnek ki a lábaim. Mindent meg akarok érinteni és a számba tömködni. Én már kevesebbet alszom, mint a kicsi babák, mert én már nagy baba vagyok és mert már sokkal jobban érdekelnek a világ új dolgai, mindent nagy szemekkel megbámulok. Mostanra megtaláltam a hangom is, mert hangosan kiabálok és sikítok; érdemes lenne indulnom a Megasztárban, mert koloratúrszoprán dallamokat tudok lejteni (kitörnek az ablakok). Sőt, beszélgetni is próbálok már, színes hangpalettámhoz egy ggghiiiii-ggghiiiii hangocska is csatlakozott, amit nyálporlasztással együtt produkálok, bár egyelőre nem tudom, mi az értelme. De ha ezt mondogatom, az anyuék utánoznak, és ha van kedvem, akkor ugyanezt visszaválaszolom nekik; láthatóan ennek nagyon örülnek.

Jelentősen átalakulóban van a gasztronómiai kultúrám is. Nemcsak a szokványos, de azért nagyon finom tejecskét szürcsölöm: habzsolom az alma- és baracklevet és az ebből készült gyümölcspépet is. Sőt, mivel már rendszeresen kinézem az anyu szájából a kanalat - amikor ő is akarna enni pár falatot és hangos sikoltással jelzem hogy én is kérek abból-, ezért pár napja már főzeléket is kaptam kóstolóba, próbából. Leszögezhetjük, hogy nekem minden ízlik, szóval ezentúl is jöhetnek a finomabbnál

finomabb falatok. Tudjátok, a karcsúság megőrzése érdekében az is fontos, hogy minél színesebben táplálkozzam!

Szeretem, ha dögönyöznek, puszilgatnak és dobálnak!

Apu, valamilyen furcsa mániától vezérelve, minden este fürdetés előtt úgy veszi le a body-mat, hogy az a fejemen áthúzva kontyként rajtam maradjon, aztán felemel és azt kiabálja, miközben a levegőben táncoltat, hogy :"Te vagy a győztes!" Ez nagyon tetszik nekem, kacarászom is tőle. Szerintem vicces apukám van, ő az:

Az anyu picit féltősebb mint az apu, mert mindig néz, nehogy az apu lepottyantson.

Szeretek kirándulni menni is, legutóbb például elmentünk golfozni, anyuval, apuval, Dorka és a Pedro tesókkal együtt. Érdekes sport, engem még egy ideig (úgy 50 évig) hidegen hagy, de tetszik, hogy ők annyira lelkesednek.

Dorka tesó nagyon aranyos, vigyáz rám ha kell, és legutóbb is hozott nekem egy kiskígyós játékot. Dodónak szép hosszú haja van, amit gyakran fésülget, és hajgumit, csitt-csattot is tud bele tenni. Ha nagyobb leszek, szólok is majd neki, hogy az én hajamat is csinosítsa ki.

A Pedro tesó is jó fej, ő fiúból van, ezért mint az apa, vicceseket játszik velem, a kedvencünk a "Hol a baba? Itt a baba." játék, amit Pedro elém állva megkérdez, eltakarja két kezével az arcát, majd saját maga válaszol miközben megmutatja az arcát, és nevetünk rajta. Nagyon

jópofa játék.

Van úgy, hogy eszembe jut, lehet, hogy mégse velem szeret a világon a legjobban játszózni, mert néha úgy tűnik, mégis a puska a kedvence.

És vannak ám nekem csodálatos nagyszüleim is!

Ági nagyi a világ legjobb kozmetikusa, majd megyek ám hozzá szépítkezni. Isteni vaníliás palacsintatortát tud készíteni, amit a Dorka és a Pedro már előre is letesztelnek helyettem, mert még nekem nincsenek fogaim ugyan, de már alig várom, hogy megismerhessem az ízét!

Híres arról, hogy milyen szeretettel van az unokái felé!

Jutka nagyi és Nagypapa Szentendrén lakik, biztos töltök majd ott velük klassz nyarakat! Jutka nagyi nagy főzőmester, bármit, akár az éjszaka közepén is el tud készíteni, eme tudását azért majd igyekszem nem éjjelente igénybe venni.

Nagypapa imád motorozni, kíváncsi vagyok, mikor visz el egy hosszabb túrára; pont beleférnék a kis csomagtartójába. Mindketten nagyon szeretnek engem!

No, megyek olvasni; ez a Garfield nagyon tetszik, ő is haspók és szeret pihengetni, pont mint én.

Puszi Mindenkinek,

Francika

5 hónapos nagylányka!

Sziasztok!

Ismét jelentkezem... eltelt egy újabb hónap, és már 5 hónapos vagyok. Nagyon-nagyon sokat gyarapodtam, főleg ami a dekákat illeti...már 65 cm magas vagyok és 6,3 kg... mondhatni, ejha! Lehet azért, mert az apu szerint haspók vagyok; pedig nekem mindegy, mit kapok enni, csak tejcsi legyen, sok, és lehetőleg könnyen és gyorsan jöjjön.

Nemcsak a konfekcióméretem, hanem a hajam is folyton változik. Eleinte szinte fekete volt a tollam (úgy születtem ám, nézzétek csak meg az első képeimet), majd világosodni, szőkülni kezdtem (valami melír?), most meg néha vöröset emlegetnek az anyuék. Megáll az ész!

Miről mesélhetnék Nektek e hónap eseményeiből? Lássuk csak:

Egyre többször van már kedvem játszani a játékaimmal. Ha nem ismeritek, picit bemutatom őket.

Kedvencem a Hápi kacsa, vele a Háp-háp mondókát szoktuk énekelni az anyuval. Aztán születésem óta pajtásom a Veseköves csacska-macskám, ő egy plüss macsek, akinek a hasában színes golyók vannak és csörögnek....(innen a találó név:)....). A szép színes Harlekin bohóc az alvókám, vele elaludni szeretek. Aztán vannak építő kockák helyett építő vödörkéim; igaz, őket csak ütögetni tudom egyelőre. Az éneklő piros paci pedig azért nagyon jó, mert mindig mosolyra fakaszt, ha dalol nekem....csak még nem jöttem rá, hogy hogyan kell megnyomni a gombokat rajta a zenéléshez :(.

Itt épp játék közben vagyunk, talán felismeritek némelyiküket.

Egyébként - csak hogy tudjátok - nem olyan könnyű ám az én barátomnak lenni! Ugyanis mindenki szigorú minőség-ellenőrzésen esik át amikor megismerkedik velem: érintés, gyömöszölés, ütögetés után kóstolás és harapás áldozatai lesznek. És ezt utána napi rendszerességgel ismétlő tesztelések követik.

A sok játszás segít, hogy tornából is fejlődjek. A nyújtózkodás is jól megy, ennek köszönhetően végre elérem a kiságyam felett himbálózó játékokat, juhéjj!!!! De tudok már oldalra fordulni és hátról hasra fordulni is, és ez visszafelé is megy (igaz, ez még csak időnként sikerül....de folyamatosan gyakorlok).

Mostanában mindig megyünk valahová. Legutóbb az apuék elvittek az IKEÁ-ba, aztán majdnem ottfelejtettek egy pöttyös kanapén...hm! Micsoda dolog! Jó, az igaz , hogy majdnem elaludtam az unalomtól, utálok vásárolni.

Amúgy az alvókám nagyon jó! Éjszaka továbbra sem kelek fel sem enni, sem pisilni, sem mást csinálni, hanem szépen átalszom a 8-9 órámat. Mivel már ilyen ügyes vagyok, ezért anyuék megengedték, hogy kipróbáljam az egyedül alvást a saját szobámban. Nagyon jól sikerült! Azóta is így van ez, a külön kis hálómban pihengetek éjszakánként, így nem zavar végre senki sem a szuszogásával.

Elálmosodtam a sok írástól, ezért elbúcsúzom, megkértem anyut, vigyen el aludni.

Puszi Nektek!

Francsa

Harmadév!

Sziasztok!

Harmadéves lettem, így életem negyedik hónapjában sokat, de sokat változtam és fejlődtem. Már 62 cm és 5,5 kg vagyok .

Beszédkészségem kezd kibontakozni. Rájöttem hogy nekem is van hangom. Ezért sokat sikongatok és beszélek......bizony, már tudok beszélgetni is, időnként mondom a magamét, hogy áááuuu, meg öööööö, meg hogy áiáiáiái.....Jellemzően két magánhangzót teszek egymás után, erre számos kombinációban képes vagyok:). Nem mindig tudom még, mit is akarok mondani, de az mindegy is, mert láthatóan az inasaim ennek is nagyon örülnek és érthetik is, mert mindig válaszolnak vagy a kedvemre tesznek.

A csacsogásom talán annak köszönhető, hogy anyuval sokat mondókázunk. Így mondókából és versből sokat ismerek már, az anyu annyit mondogatja őket, hogy a könyökömön jön ki. Legkedvesebb mondókája az anyunak és apunak a modern stílusok közül a kortárs:) Varró Dániel féle Testtudatosító című mondóka, elmondom Nektek is: "Ez a szemem, ez a szám, ez a cuki frizurám. Ez az orr, ez a has, ez az ököl, ami vas. Ez a boka, ez a toka, sokat eszem, az az oka." Tényleg vicces, az anyuék szerint illik rám....vajon miért?!?!?

Tornából is egyre jobb vagyok. Felfedeztem már a kezeim és a lábaim is. Tudok a mancsaimmal a játékok után nyúlni és meg is fogom őket (néha még kicsúsznak:(....), vagy nagyon erősen kapaszkodom anyura, amikor lógok rajta, a nyaka és a haja a kedvencem...ezeket szükség szerint csikarom és tépem is, ha anyu le akarna tenni az öléből olyankor, amikor én még csüngenék rajta. Ha hanyatt fekszem, a lábaimat már jó magasra is tudom emelgetni, ezzel egyrészt a lapos hashoz feszes hasizmokat alakítok ki (tudjátok, jön a nyár, a bikiniszezonra kell készülnöm), másrészt így gyakorlok az ide-oda fordulásra..........ha jó nagy a lendület, időnként már sikerül is.

Itt a tavasz...a melegedő időnek nagyon örülök, sokat járok autózni a Peg-Péregomban. De már nem vagyok pólyás típus, nemcsak alszom az autóban, mint újszülött koromban, hanem bámulgatok is és figyelem a világot. A kocsikázásokkor, már igazi hölgy mivoltomat jelezve, többé nem az itthoni rugdalózomat veszem fel, hanem sokkal csinosabb ruhákat szoktam hordani. Kedvencem a zoknicska és a kiscipő (ezeket egyébként öltözéskor letesztelem úgy, hogy külön meg is gyűrögetem és kóstolom őket), de van farmernacim, trendi kisruhám és dögös, kantáros nadrágom is, amiben olyan vagyok, mint egy vakond :).

És ami a csúcs, hogy éjjel már fel sem kelek enni, szépen végigalszom az éjszakát. Cserébe nappal azért behozom a tejcsi fogyasztásból a lemaradást és eggyel többször kérek enni, de rájöttem, hogy így is nagyon jól lehet lakni......akkor meg minek kelnék ki a pihe-puha, meleg ágyból az éjszaka közepén! Hogy ezt nekem miért nem mondták az inasok hamarabb!!!! Az anyu és az apu szerint emiatt is igazán jó fej vagyok, mintha katalógusból rendeltek volna! (De mi lehet az a katalógus vajon !?!?!)

Végezetül még egy megjegyzés az apukámról: nem értem miért, de állandóan máshogy hív. Hol Francoise-nak, hol Francesca-nak, hol Francsának, hol Lolli-polli-nak. Hát, elég nehéz rajta kiigazodni. A sima Frankára már figyelek! Apu azt szereti a legjobban, ha pumuklis a hajam, valamiért ettől elájul, hát így hetente egyszer hajmosás, hajszárítás után megmutatom Neki:

Na sziasztok, nemsokára jelentkezem az új dolgokkal!

Franci