Sziasztok!
Ismét jelentkezem... eltelt egy újabb hónap, és már 5 hónapos vagyok. Nagyon-nagyon sokat gyarapodtam, főleg ami a dekákat illeti...már 65 cm magas vagyok és 6,3 kg... mondhatni, ejha! Lehet azért, mert az apu szerint haspók vagyok; pedig nekem mindegy, mit kapok enni, csak tejcsi legyen, sok, és lehetőleg könnyen és gyorsan jöjjön.
Nemcsak a konfekcióméretem, hanem a hajam is folyton változik. Eleinte szinte fekete volt a tollam (úgy születtem ám, nézzétek csak meg az első képeimet), majd világosodni, szőkülni kezdtem (valami melír?), most meg néha vöröset emlegetnek az anyuék. Megáll az ész!
Miről mesélhetnék Nektek e hónap eseményeiből? Lássuk csak:
Egyre többször van már kedvem játszani a játékaimmal. Ha nem ismeritek, picit bemutatom őket.
Kedvencem a Hápi kacsa, vele a Háp-háp mondókát szoktuk énekelni az anyuval. Aztán születésem óta pajtásom a Veseköves csacska-macskám, ő egy plüss macsek, akinek a hasában színes golyók vannak és csörögnek....(innen a találó név:)....). A szép színes Harlekin bohóc az alvókám, vele elaludni szeretek. Aztán vannak építő kockák helyett építő vödörkéim; igaz, őket csak ütögetni tudom egyelőre. Az éneklő piros paci pedig azért nagyon jó, mert mindig mosolyra fakaszt, ha dalol nekem....csak még nem jöttem rá, hogy hogyan kell megnyomni a gombokat rajta a zenéléshez :(.
Itt épp játék közben vagyunk, talán felismeritek némelyiküket.
Egyébként - csak hogy tudjátok - nem olyan könnyű ám az én barátomnak lenni! Ugyanis mindenki szigorú minőség-ellenőrzésen esik át amikor megismerkedik velem: érintés, gyömöszölés, ütögetés után kóstolás és harapás áldozatai lesznek. És ezt utána napi rendszerességgel ismétlő tesztelések követik.
A sok játszás segít, hogy tornából is fejlődjek. A nyújtózkodás is jól megy, ennek köszönhetően végre elérem a kiságyam felett himbálózó játékokat, juhéjj!!!! De tudok már oldalra fordulni és hátról hasra fordulni is, és ez visszafelé is megy (igaz, ez még csak időnként sikerül....de folyamatosan gyakorlok).
Mostanában mindig megyünk valahová. Legutóbb az apuék elvittek az IKEÁ-ba, aztán majdnem ottfelejtettek egy pöttyös kanapén...hm! Micsoda dolog! Jó, az igaz , hogy majdnem elaludtam az unalomtól, utálok vásárolni.
Amúgy az alvókám nagyon jó! Éjszaka továbbra sem kelek fel sem enni, sem pisilni, sem mást csinálni, hanem szépen átalszom a 8-9 órámat. Mivel már ilyen ügyes vagyok, ezért anyuék megengedték, hogy kipróbáljam az egyedül alvást a saját szobámban. Nagyon jól sikerült! Azóta is így van ez, a külön kis hálómban pihengetek éjszakánként, így nem zavar végre senki sem a szuszogásával.
Elálmosodtam a sok írástól, ezért elbúcsúzom, megkértem anyut, vigyen el aludni.
Puszi Nektek!
Francsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése