Halihó Mindenkinek!
Elérkezett 2011. július 10., már 7 hónapos vagyok! Most először nem tudom a naprakész adatokat a méreteimről, hogy hány cm és hány kg vagyok, de apu szerint nagy baj nem lehet, amíg nem találni a nyakam a tokám miatt.
Életem első nyara számos új programot hozott számomra (és remélem még hoz is).
Ebben a hónapban tartottuk a keresztelőmet. A szüleim csodaszép fehér ruhácskába öltöztettek és elvittek egy nagy-nagy-nagy házba Szentendrére, olyan nagyba, amilyet még nem is láttam......itt volt az én keresztelőm, ahol a pap bácsitól a Franciska keresztnevet kaptam. Így áll a keresztlevelemen: Fröhlich Franka Franciska; hm, csak tudjam majd kimondani.
Utána még saját kerti partim is volt a nagypapáéknál. A kertben ugyan nem sokat voltam, mert addigra már álmos lettem, és az anyu ezt egyből észrevette és elaltatott; no igen, mert az én anyukám nagyon szemfüles típus.
Aztán most voltam életemben először nyaralni.
A szüleimmel és a tesóimmal, valamint újdonsült keresztszüleimmel és csemetéikkel együtt elmentünk a Balcsira. Én eddig nem tudtam mi az a Balcsi, és most sem igazán tudom, mert mindenki csak mutogatott egy nagy kék vízre, de semmi több. Mindegy, a lényeg, hogy mindenki nagyon izgatott volt emiatt, és végül is nekem is tetszett ez a nyaralás dolog a kék víznél. Jó volt, hogy sokat lehettem a friss levegőn és játszhattam a füvön a plédemen. A nagy meleg miatt végre sokat csupaszkodhattam, pont mint a képen :).
Pajtásaim a játszásban a kis Lilla és a már 4 éves bátyja, a Barnabás volt.De hallottam már mondani, hogy "Az élet nem habos torta." ..... meg hogy "Mindenütt jó, de legjobb otthon".....szóval mivel nem lehet mindig nyaralni, ezért amikor véget ért a nyaralás, hazajöttünk. Itthon a dolgos hétköznapok vártak rám....folyton csak a játék a lakásban, vagy a séta a szabadban.
Egyébként itthon legjobban a járókában szeretek játszani, sok kispajtásom lakik ott bent.
A járókán kívül vannak az anyuék. Nem értem miért jó nekik kint, amikor bent vannak a játékok. Néha hangosan szólok nekik, hogy jöjjenek be játszani, de van úgy, hogy félreértik, mert ha túl sokat kiabálok nekik, akkor még engem vesznek ki! Jófejek! Hm.....ezentúl óvatosnak kell lennem.
Egyébként az azért szuper, hogy az anyu szereti a változatosságot, így ha itthon vagyunk, hol a járókában játszhatok, hol a játékszőnyegen. Igaz ugyan, hogy ezeket lassan kezdem kinőni, mert a járóka rácsába mostanában már mindig beleütközöm, a játékszőnyegről meg kigurulok.
Ugyanis már járok a játékszőnyegen túl felfedezőben mostanság.
A felfedezést úgy kell csinálni, hogy mivel már tudok nagy rutinnal össze-vissza forogni, hátról hasra és fordítva, és körbe-körbe 360 fokot vagy akár többet is, ezért ezeket egymás után bevetem, és a végén mindig a parketta közepére érek ki valahogy. De már térdepelek is négykézláb és így ringatózom, valamint tudom már magam tolni hátrafelé is, és így tolatva is ki tudok jutni a parkettára.
Szóval láthatjátok, eljött az én időm! Mit nekem eddigi sajtkukacság, az semmise volt ezidáig!
No elköszönök, puszika!
Francika
