Sziasztok!
Mára 11 hónapos lettem. 76 cm magas vagyok, 9,7 kg súlyú és már 4 fogam bújt ki!
Az apukám szerint olyan szép vagyok, hogy még a Brangelina-ék is örökbefogadnának! Jaj, ez az apu, mindig csak dicsér! (Szerintem elfogult....vagy nem? Háááát, lehet azért az is, hogy nem. Na de azt sosem hagynám, mert akkor a szuper Franka nevem helyett tuti valami bolond nevet kapnék.)
Társasági életem bővítése e hónapban is folytatódott.
Anna és Csenge baba eljöttek hozzám játszani és csajos pizsamapartit tartottunk...........igaz, csak délelőtt, mert utána mindenki hazament aludni. De a buli jól sikerült, többször meg is ismételjük majd. Sokat mókáztunk és játszottunk; igaz többnyire egymás mellett, mint egymással - ahogy ez ebben a korban még jellemző - de a "gyertek utánam" játék már közösen ment. Látjátok?
Aztán voltam párszor babáknak való baba-mama klubban, ami ilyen játszóház szerű dolog, és elkezdtem járni a körzetis-bölcsis játszóházba is. Nagyon szeretek ezekre menni, mindig sok új játék van, mert néha már az otthoniak unalmasak......így itt mindent szépen végignézek és összenyálazok.
A hétvégék mindig olyan izgalmasak, itt vannak a tesók, állandóan történik valami; de utána jön a hétfő, az olyan unalmas, anyu szerint gyakran depi is vagyok ekkor. Voltam életemben először igazi étteremben, fúúú, fura volt, hogy kaptunk héliumos lufikat, meg nagyon magas volt a plafon, féltem kicsit. De a nagy szemű szőlő megnyugtatott, azt úgy eszem, hogy apa félig teszi a számba, elroppantom a héját, beszívom a nektárt, a maradékot visszaadom. Imádom a szőlőt. Az étterem után megnéztük együtt az új Margit-hidat; gyönyörű, csak még fogott a festék, apu tiszta sárga lett.
Aztán mi történt még?!?! Ja, már tudok állni is, egyedül, úgy hogy, nem segít senki sem; igaz még csak pici ideig megy kapaszkodás nélkül. Aztán a lépéseim is stabilabbak a kanapé mentén, amit már el is merek engedni akár és úgy forgolódni, hogy csak egy kézzel támaszkodom; sőt, van úgy, hogy elfelejtek a kezeimmel kapaszkodni: ilyenkor kis billenés emlékeztet rá, hogy jajaj, azért jobb ha még megtámaszkodom gyorsan. Lépegetni is tudok párat úgy, ha valaki előrehajolva segít és fogja a két kezem; de ezt még gyakorlom majd, még nem vagyok túl jó ebből.....szerintem még nem túl erős ehhez a combom; mert az apuék valami izmot emlegetnek, hogy az kell rá, akkor fog menni a járás....hát, ha ők tudják mi kell, igazán vehetnének nekem belőle!
E havi új sport-tudományom a labdázás. A labdákat szeretem, meg mindent mást is, ami gurul. De eddig úgy labdáztam csak az anyuval, hogy az anyu odagurította nekem a labdát, én meg visszaadtam neki a kezébe. De mostanra már úgyis tudom ezt a játékot játszani, hogy én is elengedem a labdát - a visszagurítás jeleként; igaz, a labda ilyenkor vagy visszagurul pont az anyuhoz, vagy nem......aztán ha kell, érte megyek és újra megpróbálom. Fura ez a gurigázás, nem túl messzire tud menni az a fránya labda...mindegy, azért így is vicces a játék.
Labdázás után rendszerint éhes vagyok. Igazából minden után éhes vagyok. A múltkor például az ABC-ban nem bírtam ki kifli nélkül, legszívesebben ötöt is betolnék.
Zárszóként említeném meg, hogy sajna nem került el engem sem az őszi hidegebb idő velejárója: a megfázás. Kis nátha, orrfújás, köhögés....de szerencsére semmi komoly. Ja, az orrfújást pontosítanám, mert inkább orrszívást jelent. Anyuék szerint, mivel én még pici vagyok, így az eldugult orromra az orrszívó-porszívót kell használnom; nem tudom ismeritek-e, de az nagggggyon durva! Én próbálok hadakozni ellene, mindent bevetek, rúgás, csípést, marást............de végül mégis a szüleim győznek, és örömmel nézik, ha eredményre jutottak és a szippantó tartály tele lesz. Szép kis szülők, mondhatom!
Puszilok Mindenkit, várom a szülinapom!
Francsa
U.i: Anyunak olyan furcsán gömbölyödik a hasa. Nem merek szólni neki, pedig már lassan állni is tudok a pocakján, de régen nem ilyen volt. Mi lehet?... Hm.
