Beszédkészségem kezd kibontakozni. Rájöttem hogy nekem is van hangom. Ezért sokat sikongatok és beszélek......bizony, már tudok beszélgetni is, időnként mondom a magamét, hogy áááuuu, meg öööööö, meg hogy áiáiáiái.....Jellemzően két magánhangzót teszek egymás után, erre számos kombinációban képes vagyok:). Nem mindig tudom még, mit is akarok mondani, de az mindegy is, mert láthatóan az inasaim ennek is nagyon örülnek és érthetik is, mert mindig válaszolnak vagy a kedvemre tesznek.
A csacsogásom talán annak köszönhető, hogy anyuval sokat mondókázunk. Így mondókából és versből sokat ismerek már, az anyu annyit mondogatja őket, hogy a könyökömön jön ki. Legkedvesebb mondókája az anyunak és apunak a modern stílusok közül a kortárs:) Varró Dániel féle Testtudatosító című mondóka, elmondom Nektek is: "Ez a szemem, ez a szám, ez a cuki frizurám. Ez az orr, ez a has, ez az ököl, ami vas. Ez a boka, ez a toka, sokat eszem, az az oka." Tényleg vicces, az anyuék szerint illik rám....vajon miért?!?!?
Tornából is egyre jobb vagyok. Felfedeztem már a kezeim és a lábaim is. Tudok a mancsaimmal a játékok után nyúlni és meg is fogom őket (néha még kicsúsznak:(....), vagy nagyon erősen kapaszkodom anyura, amikor lógok rajta, a nyaka és a haja a kedvencem...ezeket szükség szerint csikarom és tépem is, ha anyu le akarna tenni az öléből olyankor, amikor én még csüngenék rajta. Ha hanyatt fekszem, a lábaimat már jó magasra is tudom emelgetni, ezzel egyrészt a lapos hashoz feszes hasizmokat alakítok ki (tudjátok, jön a nyár, a bikiniszezonra kell készülnöm), másrészt így gyakorlok az ide-oda fordulásra..........ha jó nagy a lendület, időnként már sikerül is.
Itt a tavasz...a melegedő időnek nagyon örülök, sokat járok autózni a Peg-Péregomban. De már nem vagyok pólyás típus, nemcsak alszom az autóban, mint újszülött koromban, hanem bámulgatok is és figyelem a világot. A kocsikázásokkor, már igazi hölgy mivoltomat jelezve, többé nem az itthoni rugdalózomat veszem fel, hanem sokkal csinosabb ruhákat szoktam hordani. Kedvencem a zoknicska és a kiscipő (ezeket egyébként öltözéskor letesztelem úgy, hogy külön meg is gyűrögetem és kóstolom őket), de van farmernacim, trendi kisruhám és dögös, kantáros nadrágom is, amiben olyan vagyok, mint egy vakond :).
És ami a csúcs, hogy éjjel már fel sem kelek enni, szépen végigalszom az éjszakát. Cserébe nappal azért behozom a tejcsi fogyasztásból a lemaradást és eggyel többször kérek enni, de rájöttem, hogy így is nagyon jól lehet lakni......akkor meg minek kelnék ki a pihe-puha, meleg ágyból az éjszaka közepén! Hogy ezt nekem miért nem mondták az inasok hamarabb!!!! Az anyu és az apu szerint emiatt is igazán jó fej vagyok, mintha katalógusból rendeltek volna! (De mi lehet az a katalógus vajon !?!?!)
Végezetül még egy megjegyzés az apukámról: nem értem miért, de állandóan máshogy hív. Hol Francoise-nak, hol Francesca-nak, hol Francsának, hol Lolli-polli-nak. Hát, elég nehéz rajta kiigazodni. A sima Frankára már figyelek! Apu azt szereti a legjobban, ha pumuklis a hajam, valamiért ettől elájul, hát így hetente egyszer hajmosás, hajszárítás után megmutatom Neki:
Na sziasztok, nemsokára jelentkezem az új dolgokkal!
Franci
