Halihóka!
Eljött 2011. december 10., ma lettem 1 éves! Már tényleg nagylánynak számítok! 76 cm magas vagyok, és hozzá már átléptem a bűvös 10 kg-os súlyt is.
Sok-sok szót értek már és párat mondok is. Az értem, az azt jelenti, hogy ha meghallok egy szót vagy megkérdezik tőlem, hogy hol van ez és ez, akkor megmutatom a kezemmel, vagy arra nézek, ahol van. Ilyenből tudom például mi az a lufi, lámpa, labda, kacsa, csillag, könyv, zokni, póló. De van már, amit mondani is tudok; azt, hogy baba (kedvenc ikeás babám az, IBSEN), papa (ennek az Apukám nagyon örül), thhhriii (ez a tigris kódneve), és Dodo (Dorka nővérkém neve alapján).
Persze mondok még másokat is, de az Anyuék nem túl ügyesek a szavakból, mert csak ezeket értik meg és csak ezeket tudják utánam mondani helyesen; a többi szót még gyakoroltatnom kell velük. A meséskönyveket nagy előszeretettel bújom (és tépem), ezekben sok érdekes dolog van és így könnyebben tudom az Anyuéknak megtanítani az új szavakat. Én mutatok valamit a könyvből és nekik el kell mondani, mit látunk a képen....ez jól megy nekik.
Labdázás mellett a lufit is nagyon szeretem! Van két lufim, azokkal is jót lehet játszani. Meg tudom őket fogni egyszerre a két kezemmel, vagy tudom őket rugdosni, pöckölni is.....sőt, még néha a fejemmel is eltalálom őket. Mókás a lufi! A legviccesebb velük az, hogy két hónapja nem tudom kiszúrni őket, pedig minden mozdulatommal azon vagyok. Az Anyuék fogják a fejüket, hogy mikor lesz a nagy durranás...
Egy ideje elkezdtek mutogatnak képeket nekem a szüleim a Mikulásról. Én még sosem láttam Őt, elég fura alak, és nem is értettem, miért kell időnként megnéznem ezt a piros bácsit képeken; de aztán rájöttem, hogy azért, mert fogok vele találkozni. Találkoztunk is, mert voltunk Mikulás ünnepségen; jó volt, sok-sok gyerek volt ott, és aztán meg is érkezett a Mikulás. Igaz, én szinte észre sem vettem őt a nagy zűrzavarban, de amikor engem szólított, az Anyu odavitt és kaptam tőle egy csomagot. Cseppet sem ijedtem meg tőle, bár nem is nagyon figyeltem arra, amit a hosszú szakálla alól dörmögött; ki érti, olyan furán beszélt. Kicsit azért megszeppentem, mert elbújtam és a fal mellett vártam végig az eseményeket.
Képzeljétek, egyszer elmentünk egy művelődési házba Adventi koszorút készíteni, amiben az volt a szép, hogy az egész család együtt dolgozott, a Nagymamák, a Nagypapa és a tesóim is gyönyörű díszeket készítettek, olyan meghitt volt.
Aztán voltunk Apuékkal nagybevásárláson. Én még olyan szép áruházat és díszeket sosem láttam. A meglepetéstől aludtam is vagy két órát a boltok előtt...
De a hónap csúcsa mégis csak az én szülinapom volt!!!!!
Egyrészt elmehettem egy korhatáros koncertre! A Jutka nénit (Halász Judit) nagyon szeretem, igazi fan vagyok, ismerem az összes nótáját. Az volt a belépőre írva, hogy csak egy éves kortól lehet megnézni, hú, de szerencsés voltam, én éppen aznap töltöttem be. Igaz, jól is viselkedtem, örömmel hallgattam végig a számokat, csudajó volt. Aztán a délutáni szundi után, amikor felébredtem, sok-sok vendég érkezett. Először meg is lepődtem, milyen sokan lettünk, de aztán feloldódtam; főleg hogy volt torta (túrótorta, kifejezetten babáknak való, ez is lett az uzsonnám rögtön) és tüzijáték, és kaptam ajándékokat is...mind-mind csupa játékot, szuper jókat!
Most, hogy itt a december, azt hallottam, hogy még sok érdekes dolog vár rám.....a szüleim például valami Karácsony félét emlegetnek gyakran nagy lelkesedéssel.......hát, mit mondhatnék.....lássuk a medvét! Szép évem volt, örülök, hogy ebbe a családba csöppentem és rendkívül elégedett lennék, ha a következő év is ilyen szép lenne.
Elköszönök, és sok-sok puszit is adok (már tudok adni, ami azzal jár, hogy a homlokommal megérintem, akit szeretek, vegyétek így Ti is):
Francikalózlány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése