Sziasztok!
2011. január 10-én lettem 1 hónapos....papírra vetem, ööööö... internetre vetem röviden, mik történtek velem a születésem óta.
Miután haza értünk a kórházból, észrevettem, hogy két inasom is van, úgy hívják őket: anyu és apu. Ha jelzek nekik, egyből jönnek. Az anyu nevűnek még tejcsi-csapja is van, amiből én szorgosan lakmározom, és ennek köszönhetően szépen híztam is; a 2950 gr-os születési súlyomat 3530 gr-ra sikerült növelnem ezidáig. Az apu nevű pedig nagyon szereti, ha bolondozóst és csiklandósat játszom vele, ezért sokszor hajlandó vagyok rá, hogy örüljön.
Tornából egyre jobb vagyok, mert már addig-addig ficánkolok a kiságyamban, hogy a végén még a lábam is kilógatom a kiságy rácson keresztül, vagy teljesen más pózban talál meg az anyu, mint ahová letett......nem értem miért kap frászt ettől azonnal:)!
A büfi, puki, bukás stb. mindennapos tudomány nálam, ezek gond nélkül mennek, napjában többször is.
Úgy tűnik, az úszás lehet majd a kedvenc sportom, mert a vizet láthatóan szeretem; az esti fürdésnél egy cseppet sem sírok, inkább nagy kerek szemekkel bámulok, annyira tetszik nekem.
Anyu és apu szerint jófej kisbaba vagyok, ja, meg rendes kiscsaj is, mert hagyom őket aludni éjjelente, hiszen éjszakánként "csak" kétszer kelek fel enni, és utána egyből visszaalszom ám.
(Na jó, bevallom, azért volt, hogy párszor csináltam kisebb randalírozást az éjjel, vagy, hogy nappal nyűgös voltam és semmi sem volt jó.)
Életem első karácsonyán, 2 hetesen is igen rendesen viselkedtem, végig aludtam. Nem csoda, olyan szép ünnepi ruhácskát adtak rám az inasok, hogy egyből elájultam :)!
Íme:
Anyu azt mondta, hogy 1 hónap eltelt és mégsem hulla fáradt, és hogy jellemzően békés, nyugodt baba vagyok. Ezt bizonyítja, hogy a sírásból sem kellett még bevetnem a teljes fokozatot, amire képes vagyok.....persze azért hallatom a hangom, napról napra erősebben, hogy szokja csak ez a két inas :-)!
Nyálas puszi és szép nagy büfi Mindenkinek,
Franka baba
Franka baba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése